Kölcsön adnám lelkem,
ha nem volna
rongyosra szakadt,
s ha nem vénült volna
bele ez a folyton futó idő,
ami utolérhetetlen
lépésekkel vége felé halad
Kölcsön adnám, ha tudnám,
hogy átformálja azt,
kinek át-átkongó lelkében,
csak üresség maradt.
Úgy eladnám lelkem a
lelketleneknek,
kiket telhetetlen
becsvágy hajt és uralkodó kényszer,
s kik zsarnokként űzik
kisded játékaik
az egyre jobban
eltiport jóhiszemű néppel.
Kölcsön adnám lelkem,
ha nem égne
tűzpecsétként száz életseb rajta,
s ha nem keserítené azt a kíméletlen sors,
mely kitartásom már foszlányosra marta.
De azt elmondhatom büszkén,
hogy engem az élet megtanított arra,
hogy engem az élet megtanított arra,
amit a lelkünkben hordunk, lelkünkben rejtünk,
annak lesz az égben is
méltó foganatja.
annak lesz az égben is
méltó foganatja.
Vers:Kun Magdolna
Kiknek "eladnád", sajna nem vevők. :(
VálaszTörlésLélekkel meghalni emberibb, mint lélektelenül.
VálaszTörlésKöszönöm értő szavaid.
Szeretettel.
Magdi
Ne add el...ne add el...
VálaszTörlésDrága Annaliz!
VálaszTörlésÉn már éltem lélekkel, most annak is kellene viselni ennek terheit, akinek sosem volt lelke.
Köszönöm, hogy itt voltál.
Szeretettel ölellek.
Magdi
Hogy teher, vagy adomány...Ki tudja! Csak azt tudom, hogy nélküle nem lenne teljes az élet, és hol maradnának a verseid?:)
TörlésDrága Lili!
VálaszTörlésLélek nélkül nem ember az ember.
A fájdalmat és a boldogságérzést, csak a lélek teheti érezhetővé.
Köszönöm szép szavaid és kedves látogatásod.
Szeretettel ölellek.
Magdi