Megint elkerült

Már megszokottan kerül el

az éjszakai álom,

hiába vágyom, hogy megérintse lelkem,

oly kimért és hűvös velem szemben,

mintha nem is léteznék

ebben a világegyetemben.

Pedig valaha hűséges volt hozzám,

héthatáron szálltunk az érzésszárnyakon,

és úgy ölelt magához minden egyes este,

mint holdat fénylő varázslata

csillag-utamon.

Vers:Kun Magdolna