A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2012. február 16., csütörtök

Cseresznyevirág


Istenem, hányszor másztam fára,
arra a terebélyes vén cseresznyefára,
melynek minden ágán ott ült egy éneklő madárka.
Nagyapám oly sokszor veszekedett rám,
s olyankor mindig azt mondta drága nagyanyámnak,
- Te nem látod, hogy bolond ez a lány.
Ott ül egész nap a meg-meghajló ágon,
és túl dalol füttyével minden sárgarigót,
mi nyarat üdvözít a kizöldült hajtáson.
Nagyanyám csak mosolygott-mosolygott
és szelíd hangon mondta,
te papa ez az unoka a te hangod harsogja,
hisz te voltál a legelső, ki példaként mutatta,
hogy mászik egy bátor gyerek
a legeslegmagasabb tetejű cseresznyefalombra,
hogy annak vidáman csilingelő boldog csicsergése,
  a legszótlanabb madarat is
nótára hangolja.

Vers:Kun Magdolna

4 megjegyzés:

  1. Meg van még a fa? .... Mássz fel tavasszal és dalolj nekik.

    VálaszTörlés
  2. Kedves Józsi!
    A fa meg van még, csak már a ház nem a miénk!
    Tudod az fáj leginkább, hogy nincs többé otthonom.
    Köszönöm, hogy itt voltál.
    Szeretettel.
    Magdi

    VálaszTörlés
  3. Nekem sincs már meg a régi kis ház, a körtefa amiről a szarvasbogarakat piszkáltam le.
    A fát kivágták, a ház elkelt.
    Lett másik otthon. Legyen neked is! Szívből kívánom!

    VálaszTörlés
  4. Drága Bohóc!
    Nekem már nem lesz másik otthonom.
    Csak annyi jut, hogy amikor arra a régi ház felé járok, betekintek a kerítésen át és emlékezem a szép gyermekkoromra.
    Örülök, hogy neked lett másik otthonod.
    Szeretettel.
    Magdi

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.