Cseresznyevirág

Istenem, hányszor másztam fára,

arra a terebélyes vén cseresznyefára,

melynek minden ágán ott ült egy éneklő madárka.

Nagyapám oly sokszor veszekedett rám,

s olyankor mindig azt mondta drága nagyanyámnak,

- Te nem látod, hogy bolond ez a lány.

Ott ül egész nap a meg-meghajló ágon,

és túl dalol füttyével minden sárgarigót,

mi nyarat üdvözít a kizöldült hajtáson.

Nagyanyám csak mosolygott-mosolygott

és szelíd hangon mondta,

te papa ez az unoka a te hangod harsogja,

hisz te voltál a legelső, ki példaként mutatta,

hogy mászik egy bátor gyerek

a legeslegmagasabb tetejű cseresznyefalombra,

hogy annak vidáman csilingelő boldog csicsergése,

  a legszótlanabb madarat is

nótára hangolja.

Vers:Kun Magdolna