A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2011. december 12., hétfő

Szeretet-hiány...


Mennyi
idős ember-szívek
várnak, várnak, várnak,
mindaddig míg napot lopnak
az éjszakai árnyak.
S mikor már sötét leplet ölt
a mindenség ura,
és a bezárt ajtón nem látszódik,
résnyílás nyoma,
elvegyült árva könny hull
a kopott padlókra.
Ilyenkor összeszorított ajakkal
arra gondolnak,
Istenem - Istenem,
megint egy újabb év telt el,
melyben egyedül éltük át
a magány-napokat
Csak szorongatják, szorongatják
gyűrötté vált zsebkendőjük
könnyáztatott szélét,
s ránc-árkolt szemükből
a szertefutó lélekcseppeket
ölükbe veszik,
de azok egyenként leperegve
gyöngyként gurulnak szét.
S míg lehajolnak érte,
hogy az elgurult gyöngyöket
mind-mind fel szedjék,
erősen kongó koppanásuk
ólom-nehéz súlya roppantja át,
elhalkuló szívzörejük
fáradt erejét

Valahol messze
egy réges-régi dal
párnán nyugvó arcot simít
pár síró akkorddal

4 megjegyzés:

  1. Még kicsit haladunk a "fejlett társadalom" irányba és a szeretet már nem is hiánycikk lesz, hanem luxuscikk. Nagyon nincs ez így jól!

    VálaszTörlés
  2. Drága Annaliz!
    Köszönöm kedves látogatásod és érző lelked.
    Szeretettel ölellek
    Magdi

    VálaszTörlés
  3. Kedves Józsi!
    Nem az a szegény ember, akinek nincs mit ennie és rongyos ruhájában fázik, ha nem az, aki gazdagon dúskál a földi jóban, de soha sem tudhatja magáénak azt az értékes kincs-pillantást, ami a hála könnyeiből sugárzik.
    Mi tudjuk milyen ez az érzés és el nem cserélnénk a világ összes aranyáért sem.
    Köszönöm, hogy itt voltál
    Szeretettel
    Magdi

    VálaszTörlés