A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2011. december 14., szerda

Karácsonyi emlék...



Fagyos ez a december, 
 levél sincs az ágon.
 Egyre jobban közeledik 
a hófehér Karácsony.
Elmerengve nézem odakinn 
a frissen esett havat
és arra gondolok, 
nincs már, aki elhozza a nyarat.
Ablakomra jégvirágból 
rajzolok majd szívet,
s arra csillagokból
 szőtt fényszikrákat vetek,
hogy a benne lévő fény 
újra hozzád érjen,
akkor is, ha elmentél már 
nagyon-nagyon régen.
Kutatom a lábad nyomát, 
mely az emlékeket őrzi,
de csak sárral telt útra lelek, 
mi az érzést is felőrli.
Most köd homály tölti be 
a reménytelen napokat,
melyek sötét árnnyal burkolják 
a kettétört vágyakat,
s én hiába keresem a megújuló tavaszt,
csak a szállingózó hó szemcse az, 
mi kezeimre tapad.
Pedig még érzem, 
ahogy az erdő felől fenyőillat árad,
és egy-egy tovatűnő alkonypír is 
újra téged láttat,
de mikor a bíbor-felhők
 szakadozni kezdenek,
szertefoszlanak a délibábos
képzetek.

Kun Magdolna

2 megjegyzés:

  1. Nagyon szép .... hóóó, fehér Karácsony, fenyőillat .... emlékek. :)

    VálaszTörlés
  2. Kedves Józsi!
    Mindannyiunkban felelevenednek a réges-régi Karácsonyok szép emlékei és szívesen gondolunk vissza a múlt fenyőillatú történéseire.
    Nagyon köszönöm látogatásod:)
    Szeretettel
    Magdi

    VálaszTörlés