A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2011. december 18., vasárnap

Mindennapi kenyér...


Szád szólna, talán kérnél,
de a hideg jegesre marta ajkadat,
s ahogy a dér ereje befedi megfagyott két kezed,
lábad alatt sár és szemedben könny marad.
Éhezel.
A világ fájdalmát válladon hordod,
vigaszt nem találsz, bármerre is jársz,
csak a gúnyt látod magad körül nőni
s a szánalmat, hogy emberből
rongy koldussá válsz.
Csak egy falat kenyér kellene
néhány kimondott jó szóval,
csak egy otthon, ahol álomra hajthatod a fejed 
s egy kedves mosoly,
nem szemlesütve,
-méltón az embernek-
akkor talán nem  bűnt látnál magadban,
ha nem azt is, ami ott belül él még,
csak elhitetik veled, hogy elveszett.
Ha volna valaki, aki szemedbe nézne
s nem fordulna el tőled megvetett nyomorodban,
mit a sors neked adott,
talán lenne remény arra,
hogy mindennap remélj és kenyeret egyél,
bármilyen rossz,
és gonosz a holnapod…

2 megjegyzés:

  1. Így igaz kedves Magdi. Nem áll az már fel soha, ki nem látja értelmét annak, hogy álljon!

    VálaszTörlés
  2. Tudod kedves Józsi, mennyi ember felállna, ha hagynák neki?
    Szomorú dolog, hogy azokon sem segítenek, akik talpon tudnának maradni, ha csak egy kicsit is segítenének neki.
    Köszönöm szavaid

    VálaszTörlés