Szád szólna, talán
kérnél,
de a hideg jegesre marta ajkadat,
s ahogy a dér ereje befedi megfagyott két kezed,
lábad alatt sár és szemedben könny marad.
Éhezel.
s ahogy a dér ereje befedi megfagyott két kezed,
lábad alatt sár és szemedben könny marad.
Éhezel.
A világ fájdalmát
válladon hordod,
vigaszt nem találsz, bármerre
is jársz,
csak a gúnyt
látod magad körül nőni
s a szánalmat, hogy emberből
s a szánalmat, hogy emberből
rongy koldussá
válsz.
Csak egy falat kenyér kellene
Csak egy falat kenyér kellene
néhány kimondott
jó szóval,
csak egy otthon, ahol álomra hajthatod a fejed
s egy kedves mosoly,
csak egy otthon, ahol álomra hajthatod a fejed
s egy kedves mosoly,
nem szemlesütve,
-méltón az embernek-
akkor talán nem bűnt látnál magadban,
akkor talán nem bűnt látnál magadban,
ha nem azt is,
ami ott belül él még,
csak elhitetik
veled, hogy elveszett.
Ha volna valaki, aki szemedbe nézne
Ha volna valaki, aki szemedbe nézne
s nem fordulna el
tőled megvetett nyomorodban,
mit a sors neked
adott,
talán lenne remény arra,
talán lenne remény arra,
hogy mindennap
remélj és kenyeret egyél,
bármilyen rossz,
és gonosz a
holnapod…
Így igaz kedves Magdi. Nem áll az már fel soha, ki nem látja értelmét annak, hogy álljon!
VálaszTörlésTudod kedves Józsi, mennyi ember felállna, ha hagynák neki?
VálaszTörlésSzomorú dolog, hogy azokon sem segítenek, akik talpon tudnának maradni, ha csak egy kicsit is segítenének neki.
Köszönöm szavaid