A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2011. december 18., vasárnap

Fájdalom




Sötét kis szobában 
száz fehér gyertya.
A falon az óra ólomlábon jár.

Bágyadt tekintet villan át a fényben,

egy haldokló testé, 
mely megnyugvásra vár.
Zokogó anya könnye hull az ágyra,

hite már régen romjaiban áll,

csak szíve dobbanása az, 
ami még hajtja,
s a remény, 
mi olyan-olyan messze jár.  

Most fejét lehajtva
könnyeivel küzd,
 imát mond a betegért,

s a szürkévé vált fehér falon,
 Jézust véli látni, 
ki könnyet ejt a gyermekért.

Kun Magdolna

2 megjegyzés:

  1. Ilyenkor Karácsony tájékán a könnyek ugyanolyan ismerősek, mint a boldogság. Talán ettől a két érzéstől emberi az ember.
    Köszönöm, hogy itt voltál:)

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.