Sötét kis szobában
száz fehér gyertya.
A falon az óra ólomlábon jár.
Bágyadt tekintet villan át a fényben,
egy haldokló testé,
A falon az óra ólomlábon jár.
Bágyadt tekintet villan át a fényben,
egy haldokló testé,
mely megnyugvásra vár.
Zokogó anya könnye hull az ágyra,
hite már régen romjaiban áll,
csak szíve dobbanása az,
Zokogó anya könnye hull az ágyra,
hite már régen romjaiban áll,
csak szíve dobbanása az,
ami még
hajtja,
s a remény,
s a remény,
mi olyan-olyan messze jár.
Most fejét lehajtva könnyeivel küzd,
imát mond a betegért,
s a szürkévé vált fehér falon,
Most fejét lehajtva könnyeivel küzd,
imát mond a betegért,
s a szürkévé vált fehér falon,
Jézust véli
látni,
ki könnyet ejt a gyermekért.
Kun Magdolna
Elkeserítesz ...
VálaszTörlésIlyenkor Karácsony tájékán a könnyek ugyanolyan ismerősek, mint a boldogság. Talán ettől a két érzéstől emberi az ember.
VálaszTörlésKöszönöm, hogy itt voltál:)