A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2011. július 24., vasárnap

A magányos révész...


Félhomályban ringatózó
tengerhabok tükröződnek
az alkonyatot csillámló
aranyfodros vízen,
hol egy magányos révész
járja két part távolságát,
fejét leszegve csendesen,
mint egy száműzött idegen,
akin átkot ül a szerelem.
Még a bárkája sem hallat hangot,
holt szavakkal tiszteli a csendet,
csak akkor zokog fel
egy-egy fáradt szemű könnyet,
mikor a síró révész bús éneke
néhány jajdult húrra felpengetett
romantikus gitárzenét
vén-szívébe rezget


Kun Magdolna

2 megjegyzés:

  1. Az a gitár mindig megpendül, Drága Magdi!
    A révész mindig a sasmadár oltalmában halad, ezt sose feledd és sose add fel ebben a reményt...

    Ölellek szeretettel!
    Moha

    VálaszTörlés
  2. Annak a révésznek, kit sólyom és sas oltalmaz, végtelen magasságig szárnyalhat, gitárhúrjaival megpendített lélek-muzsikája, melynek szépsége túlárad a világmindenségen...

    Köszönöm elgondolkodtató szép szavaid, drága Moha! Szeretettel ölellek. Magdi

    VálaszTörlés