Fényévnyi távolság...

Ne búsulj kedves

nem messzire mentem,

csak egy fényévnyi távolság,

mi fogva tartja lelkem

a messzi idegenben.

A csillagközi térben,

pont a hold szívében

várni foglak téged…

Tudom, hiányzom,

de ne sírj azért kérlek,

hogy pillangónyi életünkben

utat tört a végzet.

Mindig arra gondolj,

hogyha egyszer megérkezel,

már semmi nem
választ el,

mert miénk lesz az örök idő,

melyben együtt álmodhatunk

 végtelen meséket,
és semmi, de semmi nem lesz,
mi ebből a végtelen álomból
valaha felébreszt.

Kun Magdolna