A nap már, éjbe hajlik.
Lángoló korongján
bíborfelhő pára,
mely halványult színeket fest,
a végtelenül messzi ég
azúr-kék aljára.
Kutató tekintetem most
anyám arcát látja,
ahogy könnyét visszafojtva
magányútját járja,
és nem leli helyét,
sehogy sem leli,
a végtelenné olvadó
parázs-éjszakákba.
Szíve helyén a fájdalom
keserédes álma,
mely akkor sebzi lelkét,
legesleginkább,
mikor hazavágyna,
virágos kertű, régi otthonába.
Ne sírj, anyám, drága.
Ez a sorsunk átka.
Hazátlan lelkeknek
nincsen palotája,
csak a csillagos égbolt
mely könnyet hint
reája.
Kérlek, nézz be a Tűnődések blogomba! Ott az ajándékom! :D
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörlésNézz be hozzám kérlek-
http://mjozsef.blogspot.com/2011/06/dijak.html
-és fogadd szeretettel!
Szép napod legyen!
Drága Carpe diem!
VálaszTörlésKöszönöm jóleső és megtisztelő kedvességed.
Szeretettel.Magdi
Kedves Józsi!
VálaszTörlésNagyon köszönöm szép és kedves ajándékod:)
Igazán megtisztelő számomra.
Szeretettel.Magdi