A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2011. június 24., péntek

Templomunk tornyán...


Templomunk tornyán
harangszava csendül.
Istenem,
miért, oly fájdalmas,
valakit temetnek?
Szárnyaló szívek
zuhantak mélyre,
vagy földig taposott
érzések lehetnek
a pokol belsejébe,
mik most páraként lebegnek
valahol nagyon-nagyon messze,
hol sikoltó életek vannak
fáradt könnybe veszve?

Illanó lélek száll alá
lassú suhanással.
Már nem keresi a választ,
elmondja helyette
egy félbe törött vízcsepp,
melyről senki nem kérdezi
honnan, hová vezet útja,
s ha egyszer célhoz ér,
ki fonja azt sírva,
gyöngyös koszorúba.

Már senki, de senki
nem kérdezi meg

4 megjegyzés:

  1. Ritkán élek ezzel a lehetőséggel -nem is nagyon szeretem-, most mégis megteszem és küldök egy linket. Bocsánat.

    http://mjozsef.blogspot.com/2010/07/harang-utese.html

    Kellemes hétvégét kívánok!

    VálaszTörlés
  2. Kedves Józsi!
    Köszönöm a linket. Elolvastam és megkönnyeztem írásaid.
    A harangszó, talán még a hegedűnél is fájdalmasabban zokog.
    Szeretettel.Magdi

    VálaszTörlés
  3. Mikor a templomok tornyaiból visszhangzik a harangszó, mintha csak sejtjeimbe ültetné el az elmúlás magvait. A varász elenyészik, illanása gúnyt permetez rám, a sátán szemeibe olvasztva az árulás kénköves bugyrain égeti porrá haldokló lelkem...ilyenkor, a halál maszkba öltözött álmaim fonnak koszorút...
    Nagyon megérintett versed mélysége, szomorú igaza, Drága Magdi!

    Ölellek múlhatatlan szeretettel: Dana

    VálaszTörlés
  4. Drága Dana!
    Minden harangkondulás, lélekbemaró fájdalomzene, mely az ismeretlenség ajtaját nyitja a kóborló tudatnak.
    Köszönöm értékes gondolataid.
    Ölellek szeretettel.Magdi

    VálaszTörlés