Templomunk tornyán
harangszava csendül.
Istenem,
miért, oly fájdalmas,
valakit temetnek?
Szárnyaló szívek
zuhantak mélyre,
vagy földig taposott
érzések lehetnek
a pokol belsejébe,
mik most páraként lebegnek
valahol nagyon-nagyon messze,
hol sikoltó életek vannak
fáradt könnybe veszve?
Illanó lélek száll alá
lassú suhanással.
Már nem keresi a választ,
elmondja helyette
egy félbe törött vízcsepp,
melyről senki nem kérdezi
honnan, hová vezet útja,
s ha egyszer célhoz ér,
ki fonja azt sírva,
gyöngyös koszorúba.
Már senki, de senki
nem kérdezi meg
Ritkán élek ezzel a lehetőséggel -nem is nagyon szeretem-, most mégis megteszem és küldök egy linket. Bocsánat.
VálaszTörléshttp://mjozsef.blogspot.com/2010/07/harang-utese.html
Kellemes hétvégét kívánok!
Kedves Józsi!
VálaszTörlésKöszönöm a linket. Elolvastam és megkönnyeztem írásaid.
A harangszó, talán még a hegedűnél is fájdalmasabban zokog.
Szeretettel.Magdi
Mikor a templomok tornyaiból visszhangzik a harangszó, mintha csak sejtjeimbe ültetné el az elmúlás magvait. A varász elenyészik, illanása gúnyt permetez rám, a sátán szemeibe olvasztva az árulás kénköves bugyrain égeti porrá haldokló lelkem...ilyenkor, a halál maszkba öltözött álmaim fonnak koszorút...
VálaszTörlésNagyon megérintett versed mélysége, szomorú igaza, Drága Magdi!
Ölellek múlhatatlan szeretettel: Dana
Drága Dana!
VálaszTörlésMinden harangkondulás, lélekbemaró fájdalomzene, mely az ismeretlenség ajtaját nyitja a kóborló tudatnak.
Köszönöm értékes gondolataid.
Ölellek szeretettel.Magdi