Lopva nézem házunk kertjét,
drága nagyapám,
bujdosva a kerítésnél,
hogy senki meg ne lássa,
mint erednek szemeimből
sűrűn hulló könnyeim,
mikor pillantásom odaréved
vadcseresznyefánkra.
Ott látom a sárgarigót,
melynek dalolása,
ugyanolyan szépen szól
a lombok árnyékába,
mint kislánykorom idején,
a mama imádsága.
Vágynám azt a régi időt,
vágynám újra vissza,
hol nem szántotta lelkem
bús-hegedű húrja,
és nem vésték rongyéveim
fájón marta sebek,
mert én voltam nektek
az-az áldott tündérgyerek,
kinek hullámos hajába fésültétek
a vidám kacagást,
hogy soha ne tudjam meg,
mily gonosz a világ.
Drága-drága nagyapám,
nem késztet már mosolyra
egy kislány-csacsogása,
hisz elárvult otthon lett
a szívek palotája
Kun Magdolna
Gyönyörű emlékezés. Nagyapa mosolyogva néz le rád.
VálaszTörlésMeghatóan szép.
VálaszTörlésKöszönöm szép szavaid, kedves Józsi:)
VálaszTörlésBár csak így lenne, ahogy írtad.
Szeretettel.Magdi
Drága Rózsa!
VálaszTörlésMegtisztelő látogatásod és kedves szavaid, szívből köszönöm.
Szeretettel.Magdi
Biztosan így van! :)
VálaszTörlésKöszönöm, hogy visszajöttél és erősítetted hitem:)
VálaszTörlésKedves Magdi!Ez a vers rólam is szól!Hányszor néztem "lopva" én is gyerekkorom színhelyén az emlékekre...Ráadásul a szülőházamban már mások laknak, és ez szörnyű!
VálaszTörlésDrága Annaliz!
VálaszTörlésAz én szülőházamba is idegenek laknak, pedig én még mindig úgy érzem, hogy odatartozom.
Szívtépő érzés tudni, hogy abban a kertben, már egy fűszál sem az enyém. Köszönöm, hogy itt voltál.
Szeretettel.Magdi
Kedves Magdi!
VálaszTörlésNekem nagy öröm olvasni a verseidet - szeretem őket,igen kiművelt és finom lelkű ember Vagy!
szeretettel:Marika (csillogo - Poet)
Drága Marika!
VálaszTörlésAnnyira örülök neked és kedves szavaidnak:)
Mindig szeretettel várlak. Ölellek.Magdi