Érzések...

Köszönöm...

Ez a rövid, földre festett élet,

egyszer semmivé lesz,

s benne minden valós szépet,

majd eltakar a könny,

de amíg szemeidben látom

 jövőm holnapjait,

addig minden múló percét

neked köszönöm…

Kun Magdolna

-----------------------

Ha hallom

--

Tenyered ma oly forrón lükteti hevét
könnyeid marták jelüket belé az imént
s elgurultak lásd a padló résein át
lefelé, hová minden menekülőt hajt a vágy…

Felébredni vágyom, rád kiáltok, szólj hát!
Meséld tovább regénk, mit ígért sok ábránd?
Gyémánttá csiszolódik lásd zafír pillantásod
elfolynak a drágakövek, s fájdalmad rázárod…

Megriaszt egy árnyék, átosont s még itt jár
érzem minden napban mézes arzénszagát,
bőröd óvó rejteke majd felissza a mérget
rám simuló barkaágként vigyázod az éjem…

Igaz volt vagy álom? s a tükör csak nevet,
párabölcső szülte cseppek képpé rendeződnek,
ott látom a mosolyt, az első perc örökét

és zamat-ízű éjeink szerelmes gyönyörét…

Átkarolja az est égszín szeretőjét
homlokára csókolja csillagarcok fényét,
s remegő szívvel szakad sóhajom,
ha hallom érkező lépteid a hálószoba padlón…

Moha

-------------------------

Mégsem érzed soha, hogy nem volt érdemes

--
Ha csókéhes vágy támad ajkadon
míg sóhajtalan éjeken várod jöttömet
mardos a hiány, s Te hagyod, hogy fájjon
mégsem érzed soha, hogy nem volt érdemes.

Szerelmünk édes ízét őrzöd bőrödön
s nem engeded, hogy más lemossa rólad
reményt dobog a szív, és túl a gőgünkön
maradunk a múltunkkal összefonódva...

--

Vorosliliom