Tavaszba hívtalak...

Tavaszba hívtalak,
s nyárba csaltalak,
de, te, felhőkbe bújtattad
a napsugarakat,
hiába dongtak muzsikát
a szálldogáló méhek,
nem értetted szív-dallamát
a tavaszi zenének,
pedig mennyi-mennyi
hang-virágból fontam,
hogy ajándékul adjam,

és lágy szólamként őrizzem
egy elfelejtett dalban,

mert, tudtam,

minden lelkünkből eredő,
ütemérző-kotta,
varázs-táncot lejt,

a bennünk élt

ritmusra