A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2011. március 22., kedd

Hűség...


A nap éltető ereje még lágyan melengette a terasz ablakait, akárcsak a kert virágait. Lassan ősz közeledett és ilyenkor az elmúlás kesernyés gondolata is, mélyebben ivódott az udvaron ülő idős férfi elméjébe.
Mindennap hosszú órákig töprengett múltján, miközben lábához dörgölőző kutyáját simogatta.
A kutya alázattal nyaldosta meg-megremegő, ráncos kezeit, és gyermeki daccal kereste gazdája pillantását. Az öreg különös fényt látott azokban a kutyaszemekben, olyan megmagyarázhatatlan földöntúli ragyogást, mely talán valamiféle üzenet volt odaátról.
A férfi nyolcvan év körül lehetett. Borostás arcán még észrevehető volt az a fiatalos, sármos mosoly, mely annyi női szívet megdobogtatott valaha.
Magányosan teltek napjai. Felesége meghalt, gyermekei pedig ritkán látogatták a túl nagy távolság és a folytonos időhiány miatt.
Az évek semmitmondóak és céltalanok voltak számára. Egyetlen igaz barátja az a mellé szegődő kutya volt, akit kölyökkorában talált egy elhagyatott út mentén. Rég befejezte volna már mindkettőjük e földi pályafutást, ha az egymás iránti hűség nem tartotta volna őket szorosan egymáshoz láncolva. Ők tudták csak igazán, milyen mély volt az-az érzelem, mely kettőjük között szövődött.
Sokszor rátört az idős emberre a köhögési roham, ilyenkor a kutya is ugyanolyan rosszul érezte magát, és mindkettő tudta, nincs túl sok idejük hátra. Nem ragaszkodott már egyikük sem az élethez, mert a folytonos betegség, borzalmasabb volt számukra, mint a halál. Esténként együtt tértek nyugovóra és reggel együtt ébredtek. Elválaszthatatlan barátok voltak. Egy késő őszi napon, mikor a csillagok pironkodva bújtak el a felhők mögé és a horizonton megjelent a napkorong narancssárga fénye, a kutya éktelen szűkölésbe kezdett, mert hallotta a hálószobában fekvő gazdája fuldokló halálhörgését
Mivel az ajtó zárva volt, nem tudta a szerencsétlen állat mitévő legyen, így csak eszeveszettül forgott körbe-körbe saját teste körül. Mikor látta, hogy az ablak félrésnyire nyitva van. Egyetlen ugrással benn termett az öreg mellett, akinek, akkor már teljesen leállt a légzése és karjai erőtlenül hanyatlottak az ágyra. A kutya szűkölése vonyítássá változott, de olyanná, hogy a többi ház lakóit is ébredésre késztette.
Oda vonszolta magát az öreg mellé és nyaldosni kezdte az egykor simogató kezeket, de most hiába várt a megszokott mozdulatra, a szeretett barát már nem érintette meg. A kutya fájdalmában sóhajtott egy nagyot. Talán abban a percben szíve szakadhatott. Szeméből emberi könnyekhez hasonló cseppek hulltak, melyek egybeolvadtak a gazda arcán gyöngyöző hideg verítékkel.
Mikor a szomszédok betörték az ajtót, már csak két élettelen testet találtak. Meghatódva nézték a szorosan egymáshoz simuló hűséges barátokat.
A kutya feje az öreg mellkasán pihent, pont a szíve fölött.
Végtelen nyugalom áradt belőlük, hisz a hűség és a szeretet együtt kísérte őket a túlvilágra.

4 megjegyzés:

  1. Kedves Magdi! Megkönnyeztem.

    VálaszTörlés
  2. Kedves Józsi!
    Ennél szebb véleményt nem kaphattam volna.
    Nagyon köszönöm!

    VálaszTörlés
  3. Mint reggel-könnyektől ázott kalász, úgy hajol a lét partjára, ez a szívszorító történet, Drága Magdi. Méltón nyerte el az első helyezettet, itt is gratulálok hozzá!

    Ölellek végtelen szeretettel: Dana

    VálaszTörlés
  4. Drága Dana!

    A kutyák hűsége példaértékű.
    Minden esetben túlszárnyalják az emberi hűséget. Önzetlen jósággal tudnak szeretni és ez, csodálatos érzéssel tölti meg szívünket.
    Köszönöm szépívű mondataid.
    Szeretettel ölellek.Magdi

    VálaszTörlés