Nekem,
csak egy kérésem lenne,
egyetlenegy – Anya -
nyisd ki azt a vetemedett fakaput,
mely a halál zárt ajtaja.
Én nem tudom, miért van,
hogy mennék-mennék haza,
oda, hol kötényillatod volt
a gyermekkor otthona.
Én, csak azt tudom, nagyon,
csak azt az egyet Anya,
nélküled olyan vagyok,
mint egy kóbor, éhes kutya,
kinek vérző szíve táját,
közöny foga tépi,
mert hiába sírja el
a magány keservét,
nyüszítő hangját
csak a halál
érti
csak egy kérésem lenne,
egyetlenegy – Anya -
nyisd ki azt a vetemedett fakaput,
mely a halál zárt ajtaja.
Én nem tudom, miért van,
hogy mennék-mennék haza,
oda, hol kötényillatod volt
a gyermekkor otthona.
Én, csak azt tudom, nagyon,
csak azt az egyet Anya,
nélküled olyan vagyok,
mint egy kóbor, éhes kutya,
kinek vérző szíve táját,
közöny foga tépi,
mert hiába sírja el
a magány keservét,
nyüszítő hangját
csak a halál
érti
Csak puszta kín a lét, terhe vállunkon,
VálaszTörlésmint a penge szabdalja szívünket
nem menekülünk akkor sem, ha álmodunk,
minden új hajnalon haldoklunk Nélkülük.
Az éjszaka kihalt udvarán egyedül
fürkésszük az elmúlás sötét árnyát,
poklunkból a szél is csak menekül,
nem fújhatja el szenvedésünk lángját!
Drága Magdi, kínzó érzés, amikor újra meg újra gyötör minket a honvágy, s újra meg újra belénk égeti álomtalan zokogások árján, hogy nincs már hova hazamennünk...
Együtt érzőn ölellek végtelen szeretettel: Dana
Egyszer majd, egy napon
VálaszTörléstalálkozunk, tudom,
hozzá bújok csendesen,
nem szólok, csak könnyezem.
Ő letörli arcomról
a rácsorduló cseppet
és mosolyogva mondja
- kislányom, szeretlek-
Drága Dana!
Szívünkben, szívüknek, ugyanaz az üteme, mert, hiába, hogy már csak egy szív dobog, mégis olyan, mintha ott dobbanna a másik is benne...
Köszönöm, hogy fogod a kezem. Határtalanul jólesik. Végtelen szeretettel ölellek.Magdi
"Egyszer majd....."
VálaszTörlésMikor viszem a sárga rózsáját.
Én pedig az összes réti pipacsot elviszem, kedves Józsi!
VálaszTörlésKoszorúba fonva, sok kékszínű búzavirággal.
Köszönöm jöttödet!