Szívedhez közel...

Nem kérek nagy teret,

elég egy villanásnyi hely,

elég egy pillanat

-dobbanásnyi jel,

s én ütem leszek

szíved közepébe,

érezzem, ha túlgyorsul,

őrült lüktetése.

Ott egy apró hajszálérbe

megkapaszkodom,

lágyan bele bújva

halkan suttogom;

egy parányi ponton,

ahol forró heve ér a vérnek,

oda rejts el engem

örökös emléknek.

Amikor elsodornak

csapdába hullt évek,

s jönnek hideg napok,

fagyos jege télnek,

én akkor is ott leszek,

sosem engedlek,

mint parányi gyöngyszemet

- ékként szeretlek,

mert azt a kavicsot,

azt az értéktelen követ,

mit kezem, kezedbe nyújtott,

és utamon is követ,

annak kristály titkát

rég megfejtetted,

s ezért jól tudjuk mennyit ér

egy egész életnek.