Odaát a szív,
szabad utat engedne
minden földi vágynak,
de a sírba zárult bilincsek
csörtető láncának
nem enged szorítása.
Így minden árva lélek,
ki csillagok közt jár,
földi síkra többé
sosem léphet már.
szabad utat engedne
minden földi vágynak,
de a sírba zárult bilincsek
csörtető láncának
nem enged szorítása.
Így minden árva lélek,
ki csillagok közt jár,
földi síkra többé
sosem léphet már.
Ajándékul barátnőmnek
Danielának
Nincs visszaút, hát ideát kell a szívnek néha szabad utat engedni.
VálaszTörlésA szív buta szerv. Odaát is szeretni akar.
VálaszTörlésKöszönöm látogatásod!
"földi síkra többé
VálaszTörléssosem léphet már"
Lehet, nem is akar....nem tudhatjuk:) Tetszett, mint a többi is:)Ölelés neked Magdi:)
Drága Vadvirág!
VálaszTörlésA lélekbe rejtőzik a szeretet és, abba a másik világba, ugyanúgy magával viszi minden ember a az itt megélt földi érzéseit.
Remélem, hogy odaát nem ismerik a könnyeket.
Köszönöm nagyon, kedves látogatásod.
Szeretettel ölellek!
Amig hallgatom, és nézem, nemrég elhúnyt barátnőm jut eszembe...és persze a könnyeim elindulnak.Köszönöm.
VálaszTörlésDrága Analíz!
VálaszTörlésÉn egy hónap alatt veszítettem el két olyan embert, akik hiánya miatt örök seb égeti a lelkem. Tudod, ha ott, abban a másik világban is tovább élnek bennünk a földi érzések, keserves dolog lesz békét találni.
Sajnálom nagyon kedves barátnődet. Köszönöm jöttödet!
Szeretettel.Magdi
Drága Magdim,
VálaszTörlésemlék-tüzek lobbannak mélyemben, míg újra meg újra végignézem, és hallgatom ezt a videót... bársonyhangod csókolja könnyeim útját, míg én némán tűröm, hogy a csonkra-mart jelen, friss sebek ízével töltse meg létem kútját.
Köszönöm, hogy biztatásod által megszülethetett ez a vers... köszönöm, hogy méltónak találtad arra, hogy filmet készíts belőle...köszönöm, hogy a barátod lehetek! Attól a naptól kezdve, akár az egész világot is a hátamon cipelhetném, gerincem meg se hajolna a súlya alatt.
Igaz és mérhetetlen szeretettel ölellek: Dana
Drága Dana!
VálaszTörlésÉletünkben számtalan megpróbáltatással kell szembenéznünk. Sokszor magunkra maradunk fájdalmunkkal és ilyenkor égető könnyeink pecsétnyomokat hagynak lelkünkben, melyek egy idő után be nem forratlan sebekké válnak.
Mindkettőnk hatalmas örökséget kapott, mely nem más, mint a végnélküli szeretet.
Azt hiszem odafenn az égben, nyugodt szívvel hajtják fejüket, fehér felhős párnáikra kedves szeretteink. A tanításuk nem volt hiábavaló.
Örök maradt bennünk az általuk érzett tisztelet.
Boldog vagyok, hogy gyönyörű versed én mondhattam el. Boldog tudat barátodnal lenni és fogni egymás kezét, ha az élet újabb kihívásra késztet.
Végtelen szeretettel ölellek.Magdi