Emlékszel?

Emlékszel arra,
mikor egy parányi hópehely

légiesen szállt
s a pillekönnyű vízkristály

ajkad ívén megcsillanva,
arany színbe fonta

szemed sugarát?

Olyan volt,
mint a mesékből kilépő
széllel szálló álom,

messze suhanó
ezüstmadár szárnyon,

melynek ékes tollain
igazgyöngy tündöklését véltem,
mikor jégtől dermedt
könnycseppjeid
tisztán s hófehéren
felragyogtak mellette
csillagszempilládon.

Csak kacagtunk, kacagtunk
egymás kezét fogva,

nem törődtünk azzal,
a vízcsepp hová jutna,

ha nem fagyott volna rá
bolondos szívével

egyetlenegy perc alatt,
- mosolygó arcodra-