Imákba foglalva

Összeszorult torkom, maró könnyem fojtja,

mikor gondolatom átfut a messzi csillagokba,

oda ahol sok milliárd édesanya várja,

hogy elmerüljön lelke egy gyermeki fohászba.

Mert ott fen az égben, anya, s nagymama,

megnyugvást lel az értük szóló imaszavakba,

hisz azokat gyermekeik, unokáik suttogják nekik,

mikor Karácsonykor pillantásuk az égre emelik.

Karácsonykor az elrebegett, áldott hálaszó,

odafenn és idelenn is tisztán hallható,

mert e szép ünnepen imáink is meglelhetik azokat,

kik szíveinkbe lehelték a dobbanásokat.

Kun Magdolna