Csendesül a dobbanás néha idebenn.
Nem lázad a szív sem, ha hiányzik a csók,
s mikor karjaidba vonva magadhoz ölelsz,
halk dallammá szelídül az elringató bók
Várok rád egy életen át, ahogy senki talán
és hinni fogok benned, ha minden elveszett.
Akkor is, ha azt érzem olyan minden mindegy
kinyílnak e még a szívben az elzárult erek
Én töretlenül megbízom szavad értékében.
A sok, sok kézfogásban mi oly boldoggá tett,.
s abban meg nem alkuvó édes kicsi ráncban,
mely ajkad ívén hordozza a boldog perceket.
Szeretlek úgy, ahogy ember szeretni tud.
Féltőn féltve, fellázadva minden démon ellen,
hogy boldogságtudattal töltse meg a lelked
a szerelmet ébresztő bennem rejlő szellem.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.