Fogd a kezem és gyere velem az álmok otthonába,
Ahol tengervíz mossa fényesre a szürke kavicsot.
S hol a homokos part szélén lábnyomok mutatják,
Merre visz a vágyak útja, mikor ajkunk csókot lop.
Nézzük együtt a hajók felett szálló fehér sirályokat,
Ahogy kitárt szárnnyal repülnek a szabadság felé.
Hallgasd velem a hűsítőhullámok monoton zenéjét,
Miközben hajunkba kapaszkodik a kócos éji szél.
Kacagva ölelj át, ha pihegve érünk a sziklák tetejére
És vadul verő szívünkből már a sóhajtás is elszállt.
Vonj magadhoz közelebb! Hasson át tested remegése,
Mert annak melegében érzem, milyen a boldogság.
Nézd velem a körénk gyűlt csillagok villódzó ékeit.
Nézd, ahogy sugarain szunnyad az álmodozó alkony,
Melynek aranyrojtos ruháján megcsillan a holdfény,
Mikor szemed égő parazsában magam elringatom.
Vers:Kun Magdolna
Ahol tengervíz mossa fényesre a szürke kavicsot.
S hol a homokos part szélén lábnyomok mutatják,
Merre visz a vágyak útja, mikor ajkunk csókot lop.
Nézzük együtt a hajók felett szálló fehér sirályokat,
Ahogy kitárt szárnnyal repülnek a szabadság felé.
Hallgasd velem a hűsítőhullámok monoton zenéjét,
Miközben hajunkba kapaszkodik a kócos éji szél.
Kacagva ölelj át, ha pihegve érünk a sziklák tetejére
És vadul verő szívünkből már a sóhajtás is elszállt.
Vonj magadhoz közelebb! Hasson át tested remegése,
Mert annak melegében érzem, milyen a boldogság.
Nézd velem a körénk gyűlt csillagok villódzó ékeit.
Nézd, ahogy sugarain szunnyad az álmodozó alkony,
Melynek aranyrojtos ruháján megcsillan a holdfény,
Mikor szemed égő parazsában magam elringatom.
Vers:Kun Magdolna
2009-02.27
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.