Majd jövök

Százszor is elmondtam, vagy ezerszer is tán,
majd jövök nem sokára drága jó, anyám.
Csak várj türelmesen, ne hullasd a könnyed,
hisz meglásd mily gyorsan telnek el a percek.

S anyám mindennap várt, töretlenül várt,
miközben nyitogatta, csukogatta nyűtt vaskapuját,
mert reménykedett abban, hogy árnyékalakom
minél előbb feltűnik az ismert utakon.

Futva telt az idő. Repültek a napok.
Anyám hűséggel várt, bár lelke hervadozott,
hisz az a ˇ”majd jövök” ígéret, csak ígéret maradt,
ígéret mik mára sajnos szertefoszlottak.

Mert, anyám, egy napon már nem bírta tovább
azt a beteljesületlen majd jövök várást,
és sajgó szívét elvérezvén messzi útra kélt,
oda hol egybeforrt a kezdet és a vég.

Kun Magdolna