Emlékezés

Amikor felragyognak az ékes gyertya fények,

eszembe jutnak a régi szép emlékek,

és eszembe jutnak azok a kedves barátok,

kik csillagként tündöklik e földi világot.

Ilyenkor úgy fáj az a tudat, hogy minden, ami él,

emlékekre porlad, mit messze fúj a szél,

s nem marad más egyéb, mint némi törmelék,

mire homokfátylat von a könnyes feledés.

Egyszer mind útra kelünk, messze repülünk,

csak villanásnyi múlt lesz röpke életünk,

mely akkor kap élénk színt és földi ragyogást,

ha emlékezés lobbantja fel a szeretetlángját.

Kun Magdolna