A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2010. május 21., péntek

Nem bűn a féltés


Tudod, csak az félt, ki belülről szeret!
Ki rejtett könnyel éli régmúlt életét.
S ki szítja hitével az elhamvadó tüzet,
Megtartva lángnak az utolsó esélyt.
Hogyan is értenéd, miért fáj az élet.
S miért mar a kín, mi pokolian fáj.
Más irányból nézed azt a messzeséget,
Míg előttem a célig száz akadály áll.
Rejteném előled a kihullott könnyeket,
Mosolyt játszanék szenvedés helyett,
S annyira próbálnék más ember lenni,
De túl nehéz változtatni a régi életet.
Egyszer majd túllépek a lelki sérülésen,
Belátom, hogy megőrizni mindig azt lehet,
Kinek nem szükséges a szabaduló mámor,
Mert szívében őrzi meg a boldog éveket.
Már nem változom soha! Ugyanaz leszek,
Ki voltam tegnap, ma és leszek holnap is,
Mert ha mássá válnék, kihunyna az érzés
És vele sorvadnának el az érző vágyak is.

Vers:Kun Magdolna
2008.06.02

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése