A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2010. május 21., péntek

Várni rád egy életen át


Csendesül a dobbanás néha idebenn,
nem lázad a szív sem, ha hiányzik a csók.
S mikor karjaidba vonva magadhoz ölelsz,
már halk dallammá szelídül az elringató bók.
Várok rád egy életen át, ahogy senki talán,
és hinni fogok benned, ha minden elveszett.
Akkor is, ha azt érzem olyan mindegy már,
kinyílnak e még a szívben az elzárult erek.
Én töretlenül megbízom szavad értékében,
a sok, sok kézfogásban mi oly boldoggá tett,
s abban meg nem alkuvó édes kicsi ráncban,
mely ajkad ívén hordozza a kedves perceket.
Szeretlek úgy, ahogy ember szeretni tud,
féltőn féltve, lázadva minden démon ellen,
mert tudom és érzem, mily sokat ér nekem
az életre csábító benned rejlő szellem.

Vers:Kun Magdolna
2009.07.28

2 megjegyzés: