Mosolythozó

Mosolyt hozó álom vagy a kialvatlan éjeken.
Nyugtató hegedűszó, ha könny csordul a párnán.
Vaserejű páncélvért, mikor térdre rogy az erőm,
s győztes zászlót lenget a bosszúálló ármány.

Minden tavaszvirágot te serkentesz újra,
s tőled válnak lombokká a töredezett gallyak,
melyeken új levelek nyílnak élénk színű zöldben,
hogy búcsút intsenek a jégzúzmarás fagynak.

Sokszor elgondolom, mily sokat ér egy simogató kéz,
pár szép csengésű vallomás, mi a szív mélyére hat,
s azok az egyszerűségtől ragyogó parányi kavicsok,
melyeknek porlepte szemcséin is fényt csillant a nap.

Nekem te maradsz mindig a legékesebb gyöngyszem,
az-az önmagát viasszal burkoló kristályragyogás,
melynek tiszta tükörképéből mindig visszatekint rám,
a világ legérzékibb vágyával telt érző pillantás.

Vers:Kun Magdolna