A fészek

Mi is fészket rakunk, mint a madarak,

hogy biztonságban tudjuk mind-mindazokat,

kik fontosak nekünk, kik hozzánk tartoznak,

kik kísérői lettek életutunknak.

 

Ezek a fészkek lesznek nékünk azon otthonunk,

ahol védelemre lel majd a családunk,

olyan erős védelemre, mely mindig reményt ad,

arra, hogy itt mindenki megértést kaphat.

 

Ez a fészek csak addig lehet boldog otthonunk,

míg egymáshoz mi is úgy viszonyulunk,

hogy sose legyen kétség szíveinkben arra,

hogy volt ki ezt a fészket szálára bontotta.

 

Hiszen, ha megsérül a fészek, minden oda lesz,

már nem érezzük többé az otthon meleget,

mert hogy is érezhetnénk, ha lesz, akinek szíve,

ezt melengető fészket már másikra cserélte.

 

Kun Magdolna