A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2018. november 10., szombat

Régi Karácsonyom


Ezüstdió, árvalányhaj, piros héjú alma,
réges-régi Karácsonyom újra visszahozza,
és újra viszont láttatja azt a jó szülői házat,
ahol  bízván hihettem a mesék igazának.

Mert akkor még úgy véltem, hogy a Karácsonyi ünnep,
a szíveinkből áradó szeretettől teljes,
s attól a boldogságtól mit akkor érezünk,
mikor azokkal lehetünk, kiket nagyon szeretünk.

Én úgy tudtam, attól szép a Karácsonyi ünnep,
hogy vannak, akik mesélnek, körülölelgetnek,
és lelkünket melengetik mikor a jeges téli fagy,
nem ígér már számunkra rügyező tavaszt.

 Nekem a réges-régi Karácsonyok emlékemben élnek,
melyekben tisztán látom a sok halványuló képet,
és tisztán látok minden arcot, s minden simító kezet,
melyek egykor rám ölelték szeretetüket.

Kun Magdolna

2018. november 9., péntek

A Jóisten kegyeltjei


A Jóisten az anyákat nagyon szereti,
ezért minden szenvedésük magán viseli,
hogy azok kibírják azt a nagy fájdalmat is
mely földporig húzza gyönge vállaik.

A Jóisten minden anyát magához ölel,
mikor vérző szíveikben nincs már életjel,
és vigasztalja őket, és áldást oszt nekik,
hogy  azok érezzék mélységes mély szeretetit.  

A Jóisten meg-megáll minden sír előtt,
ahol gyermekek siratják a végleg elmenőt,
mert tudja, hogy annál nincs fájdalmasabb,
mint mikor anyákért  sírnak az árván maradtak.

Kun Magdolna

2018. november 8., csütörtök

Tündérálmaim


Az én tündérálmaim már régen véget értek,
hisz megálljt intett nekik ez a gyorsan múló élet,
az-az élet, fiam, melyben csak el-elvétve volt
néhány olyan nap, ami a boldogságról szólt.

De nem számít, fiam, hogy ezen, tündérálmaim,
többé már nem léphetnek túl sorsom kínjain,
hisz ezek az édes tündérálmok már akkor elvesztek,
mikor azok kiket úgy szerettem elfelejtettek.

Így most már csak abban hiszek egyes-egyedül,
hogy neked, fiam, minden álmod, s terved sikerül,
még az is miről, édesanyád, csak félve álmodott,
hisz őt még álmában is kísérték a földi gonoszok.

Kun Magdolna

2018. november 7., szerda

Együtt az út végéig


Sokszor volt, hogy akaratlan bántottuk egymást,
és sokszor mikor azt mondtuk nem bírjuk tovább,
mert daccal teli büszkeségünk nem engedte meg,
hogy tiszteljük és elfogadjuk a másik igazát.

Sokszor sírtunk sértettként az évhosszak alatt,
és sok fájdalmat túléltünk egymás kezét fogva,
mert  tudtuk, életet menthet az a bizonyos tudat,
hogy van, aki arcunkról a könnyet lecsókolja.

Sokszor léptünk vakvágányra, de mégis hittük azt,
hogy egy az utunk, s nem lesz másik,  ami kétfelé szakad,
hiszen eldöntöttük, bármi jön is, és bármi lesz velünk,
életutunk legvégéhez mi együtt érkezünk.

Kun Magdolna

2018. november 4., vasárnap

Kéz a kézben örökre



Ők már kézen fogva készülnek az örök utazásra,
ahol földön hagyott lépteiknek  nem lesz folytatása,
s ahol szíveiket nem fájdítják azok a megaláztatások,
melyek elvettek tőlük minden méltóságot.

Nekik már megadatott sok-sok nap, sok-sok évtized,
melyben megőrizték egymás iránt hűségeiket,
azt a hűséget, mi társaikul szegődik arra a hosszú útra is,
aminek fénybefutó vége egy jobb világba visz.

Ők már megmutatták milyen is az-az összetartozás,
amivel együtt lehet élni egy emberöltőn át,
vagy talán még azon túl is, hiszen az oly szoros kapocs,
mint az a kötelék, melyre a szív fon lakatot

Kun Magdolna

2018. november 3., szombat

Miért is várják annyira


Miért is várja annyira dédelgetett unokáját a nagymama,
s miért sóhajt fel annyiszor könnyes szemmel a nagypapa?
Mert ők már tudják, hogy azt az időt, mit Isten adott nékik,
odafenn az égiek már nagyon szűken mérik.

Ezért hát minden perc, minden óra, minden egyes nap,
amit az unokákkal eltölthetnek, nékik ajándék marad.
Ajándék mit büszkén visznek arra a hosszú-hosszú útra,
ahol a szív hálaszavát már csak a szélzúgása fújja.

Minden áldott lelkű nagymama, és drága nagypapa,
gyermekeit látja viszont, hőn szeretett, hőn imádott unokáiba,
és ifjúkori erejét, mit  a hosszú évek alatt rég elvesztett már,
s mit most visszahozott számára két fénylő kis szempár.

Kun Magdolna

2018. november 1., csütörtök

Drága Nagymamám


Sem kimondott szó, sem kihullt könny nem elég ma arra,
hogy ki tudjam fejezni azt a hiányt, mi szívem marcangolja,
hisz ezer év is eltelhet még, vagy  tán újabb százezer,
mindhiába, a szívemben rejlő fájdalommal ő sem bír majd el.

De hogyan is bírna fájdalmammal, drága nagymamám,
hisz az szívem mélyén úgy örvénylik, mint az óceán,
s mélyebbre hasít, mint a kiélezett késnek fénylő pengeéle,
mitől kibuggyan az ember Istenáldott vére.

Téged már nem pótolhat semmi, és senki itt e földön,
míg meg nem kérsz egy angyalt, hogy lopva értem jöjjön,
és elvigyen, oda ahol majd tisztán látom, s újra érezem
azt a földöntúli szeretet mit egykor te adtál nekem.

Kun Magdolna