A versek és megjelölt fotók, Kun Magdolna saját alkotásai; A művek a szerző tulajdonát képezik, ezek egészének vagy részének másolása,terjesztése, publikálása, csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges. 1999./LXXVI/tv./1.§

2019. január 21., hétfő

Halk ima


Ma anyámért és apámért mondok halk imát.
Abba súgom könny hullatva a szeretet szavát,
hogy odafenn is érezzék, ott se feledjék,
őrizem még szíveiknek édes melegét.

Halk sóhajú imáim mind az égbe szállnak,
ott adnak majd hangot a szeretet szavának,
mely elmeséli nékik, hogy nincs oly távolság,
amin a szív üzenete ne hatolna át.

Ma anyámért és apámért mondok halk imát,
abba rejtem köszönetként a gyermeki hálát,
mely elmondja helyettem,hogy ők voltak nekem
azok kiket mindenkinél jobban szerettem.

Kun Magdolna

2019. január 12., szombat

Nagyapám ölelése


Nagyapám karja volt az a biztonságos fészek,
amit nem rombolhattak le ártó ellenségek,
mert védelmező, rám vigyázó, féltő ölelése,
a legkisebb bántást  is könnyedén kivédte.

Nem is fájt az élet, és nem is könnyeztem,
amíg nagyapám karjában otthont lelhettem,
hisz ez az otthon nem volt más, mint az a szeretet,
ami boldogsággal tölti meg a gyermekszíveket.

Még most is érzem erejét annak a szoros ölelésnek,
ami az élet gondjaitól oly sokszor megvédett.
Hiszen  ma is éppúgy körülölel nagyapám fénykarja,
mikor sóhajtozó szívemnek zokogását  hallja.

Kun Magdolna

2019. január 6., vasárnap

Leheletnyi sóhaj


Köszönöm, Uram, gyermekeimet,
kik szívből szeretnek, kik hűn védelmeznek,
és köszönöm neked azokat a drága unokákat,
kik éltető erői egy vén szívdobogásnak.

Tudom, hogy annyi mindent megadtál nekem,
ami túljuttatott szépségével e könnyes életen,
hiszen ott voltál velem  mikor veszni láttam
mindazt mi hittel bírt a megpróbáltatásban.

Most újra feléd száll pár leheletnyi sóhaj,
melyben benne van a kérés, és benn van az óhaj,
mely nem más, mint az, hogy engedj addig élni,
míg felnőtté vált unokáim a maguk útját lépi.

Kun Magdolna

2019. január 1., kedd

Ha az élet megsebez


Ha az élet megsebez, s te hitedet veszted,
kérd meg szépen  édesanyád meséljen neked.
Meséljen majd arról, hogy ő hogyan élte túl,
mikor úgy érezte, vágyott álma romjaira hull.

Mert csak az édesanyák képesek felülemelkedni
azon fájdalmakon, melyek szíveiket sebzi,
hisz csak ők tudják azt, hogy nincs oly fájdalom,
mely túlszárnyalná magát egy gyermeksóhajon.

Az édesanyák érző szíve fájdalomtól edzett,
így sok mindent kibírnak, mi erejükből telhet,
mert nekik nem számít más csak az-az egyetlen dolog,
hogy ráöleljék gyermekükre a biztos holnapot.

Kun Magdolna

2018. december 25., kedd

Karácsony odafenn


Tudom, hogy az égiek is megemlékeznek
azokról az ünnepekről, melyeket velünk töltöttek.
Velünk kiknek, azóta nincsen maradása,
mióta túlálmodták magukat egy boldogabb világba.

 Tudom, hogy a Jóisten nagyon vigyáz rájuk,
s hogy figyelemmel kíséri minden sóhajtásuk,
mert ő sejti, és tudja is, mily fájó lehet az,
mikor  a feldíszített fenyőfákra könnyek hullanak.

Tudom, hogy Karácsonykor, fenn és idelenn,
egy múlhatatlan érzés suhan át a szíveken,
hiszen nincs az a távolság, mely legyőzhetné bennünk
azt a szeretet,  melyet általuk nyerhettünk.

Kun Magdolna

2018. december 24., hétfő

Tisztán, önzetlen


Öleljük meg egymást, és legyünk boldogok,
amiért  együtt ünnepelhetjük ezt a szép napot,
s közben gondoljunk vissza mind-mind azokra,
kiknek ezen, boldogságból nem jut már soha.

Ma fogjuk meg a kezünket, és tartsuk szorosan,
úgy mint kiknek összeforrott bilincsláncuk van,
amelyek el nem téphetőek, ki nem nyithatóak,
mert hűségből font láncszemei hozzákapcsolódnak.

Ma szívünkkel szeressünk, tisztán, önzetlen,
hogy ez az Istenáldott drága érzés  jelen lehessen
akkor is, ha kihunynak majd a karácsonyi lángok,
s akkor is, ha boldogságunk hamuvá parázslott.

Kun Magdolna

2018. december 22., szombat

Idegenben


Ki távol hazájától, egy más országban él,
sokszor sír az itthon maradt szeretteiért,
mert hiába szép minden ott, s hiába ragyog,
ha itthon másképp fénylenek fenn a csillagok.

Ki távol van a gyermekkori jó szülői háztól,
némán szenved szívét gyötrő belső magányától,
mert tudja, úgy sem értenék meg mit is jelent az,
mikor a hazafelé útirány kétfelé szakad.

Kinek nem adatik meg, hogy hazalátogasson,
az csak emlékekből tudja, mi az a Karácsony,
hiszen nem lehet teljes az-az Istenáldott ünnep,
ahol a szívek egymásért fájva keseregnek.

Kun Magdolna