Már átszínezte az idő
barna hajamat,
festett bele fehér és
ezüstszálakat,
amelyek
bele-belesimulnak azon részekbe,
ahol a fiatalságnak volt döntő szerepe.
Fájlalom, hogy
gyorsan elfutott az élet,
s hogy egykor hamvas
arcom ilyen ráncos, vén lett,
de boldog is vagyok, hisz
büszkén mondhatom,
én még lentről csodálhatom
arany-alkonyom.
Bár női szépségem már
régen elhervadt,
ám mégis él bennem az a bizonyos tudat,
hogy az öregség is adhat
talán annyi örömöt,
mint az a fiatalság,
mely fényben tündöklött.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.