Amikor szeretteinket
elkísérjük a legutolsó útra,
szívünkre nehezedik a
bánat nehéz súlya,
mert tudjuk, arról az
útról már nincsen visszatérés,
ahol a csillagokba fut
minden egyes lépés.
Ilyenkor szomorúan mind-mind
arra gondolunk,
ki lesz az következő,
kit majd fájva siratunk,
s ki lesz az, ki szótlan
csenddel búcsút int nekünk,
itt hagyva nagy hiányát,
mitől folyvást szenvedünk.
Tudjuk, hogy egyszer mind-mind
elmegyünk,
és minket is megsiratnak,
kiket nagyon szeretünk,
mert a sorskönyvében
mindenkinek akképp lett megírva,
hogy születése könnye legyen csillagporos sírja.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.