Már nincs,
kit köszöntenem szép Anyák napján,
s nincs, kinek megcsókoljam ráncos kezeit,
csak az a kétfelé hajló temetői út maradt,
ahol szétszórhatom május virággyöngyeit.
Nekem már nincs olyan, ki örülne nekem,
s azt mondaná kislányom nagyon köszönöm,
mert, elvették tőlem azok a fekete földrögök,
amik porladva szállnak át az égi fényködön.
Rajtam már örök bélyeg nyoma viseltetik,
melynek égetőn fájdalmas vérző sebhelye,
s mit nem gyógyít meg soha az-az átkozott idő,
mely Anyám életét porsírba temette.
Vers-fotó:Kun Magdolna
kit köszöntenem szép Anyák napján,
s nincs, kinek megcsókoljam ráncos kezeit,
csak az a kétfelé hajló temetői út maradt,
ahol szétszórhatom május virággyöngyeit.
Nekem már nincs olyan, ki örülne nekem,
s azt mondaná kislányom nagyon köszönöm,
mert, elvették tőlem azok a fekete földrögök,
amik porladva szállnak át az égi fényködön.
Rajtam már örök bélyeg nyoma viseltetik,
melynek égetőn fájdalmas vérző sebhelye,
s mit nem gyógyít meg soha az-az átkozott idő,
mely Anyám életét porsírba temette.
Vers-fotó:Kun Magdolna
Nekem sincs. Ideát. Kimentem hát és ott köszöntöttem. Ő biztosan hallotta a ki nem mondott szót is.
VálaszTörlésIgen ők hallják és boldogok tőle.
VálaszTörlésÉn is ezért foglalom szavakba az érzéseim, mert az érzés az nem csitul soha.
Köszönöm látogatásod!