Bolyongó csillagok...

Éjszaka két csillag kísérte az álmom,

s láttam, hogy túlderengtek minden fényforráson,

mert oly tündöklő volt sugárból font testük,

hogy a többi csillag, mind elbújt mellettük.

Mindkét ragyogásnak könnyes volt a szeme,

s én tudtam égszínjéről, mely bánattal volt tele,

anyámé volt egyik, s a másik nagymamámé,

ki éveket áldozott egy kicsi csillaglányért.

Én voltam a csillaglány, kit nagyon szeretett,

kiért mindent-mindent megtett, amit lehetett,

aki neki mindig, de mindig boldogságot hozott,

s kiért minden áldott este féltőn imádkozott.

Ma már senki nincs, ki vigyázná az utam,

egyedül járom jelenem és múltam,

csak az emlékekből élek, melyek oly becsesek,

s amik nélkül már én magam sem létezek.

Vers:Kun Magdolna