Egy napon biztos, hogy megtalállak anyám,
s virágcsokrot viszek, mint akkor hajdanán,
mikor hegedű hangjába temetted a könnyed,
ne lássam rajtad, milyen nagyon szenvedsz.
Pedig én akkor is tudtam, hogy boldogtalan vagy,
hisz a hegedű el-elhaló hangja elárulta azt,
mert oly keserűn szólaltak meg elnyűtt húrjai,
mint mikor szív mélyünkbe tőrt döf valaki.
De tudom, ha fehér csokrom átnyújtom neked,
mosolyogni fog rám mind a két szemed,
s akkor végleg elfeleded boldogtalanságod,
mert újra veled lesz az, ki annyira hiányzott.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.