Remegve zizegő nyárfalevélág,
ne sirasd földre hullt szálló leveled,
álmából ébreszti majd a kikelet,
ha szirmait bontja minden kisvirág.
Varázstóban bolyongó ősz-napvilág,
már jég-dér pihéjű könnyet rejteget,
szemében tűzcsillag lángja hagy jelet,
mely fénybe fogja a tavasz illatát.
Éjsötét fátylú felhőtáncát járva,
fel-felcsillan még a kacér ezüsthold,
bájbűvölő nyáralkony csókját vágyva,
s mint a hegedű, mi dallamokat hord,
úgy hívja zord telét, ledér-románcra,
mit a játékos szél, szív-parázsba font.
ne sirasd földre hullt szálló leveled,
álmából ébreszti majd a kikelet,
ha szirmait bontja minden kisvirág.
Varázstóban bolyongó ősz-napvilág,
már jég-dér pihéjű könnyet rejteget,
szemében tűzcsillag lángja hagy jelet,
mely fénybe fogja a tavasz illatát.
Éjsötét fátylú felhőtáncát járva,
fel-felcsillan még a kacér ezüsthold,
bájbűvölő nyáralkony csókját vágyva,
s mint a hegedű, mi dallamokat hord,
úgy hívja zord telét, ledér-románcra,
mit a játékos szél, szív-parázsba font.
*******
Szonett:Kun Magdolna
Az ősz mindig levág a melankóliájával, és mégis, a legjobb inspiráló, mikor az elmúlást kell szavakkal megénekelni.
VálaszTörlésÉvről évre rosszabb, s erre még jön az a fránya szürke hajszál sokasága is. :-)
Fel a fejjel, legyünk vidámabbak!
(de könnyű ilyeneket mondani...)
Szeretettel, Karesz!
Kedves Karesz!
VálaszTörlésA sok hulló falevél látványa mindig elszomorít.
Érzem a fa fájdalmát, amikor elveszíti féltőn óvott gyermekeit. Tudom, hogy minden ősz után új tavasz jön és napsütötte nyár, de mégis félelem bujkál a lélekben az sárguló lombok búcsúzkodó látványától. Köszönöm, hogy itt voltál!
Szeretettel.Magdi