Mikor az édesanyák betegek

 

Mikor az anyák betegek, gyermekük szíve megremeg,

hiszen folytonos aggódás és félelem tölti meg.

Félelem, rettegés, hogy vajon rendben lesz-e minden,

és hogy túlélhető- e, az, ami túlélhetetlen.

 

Mikor az anyák betegek, gyermekük imádságba kezd,

kérve,  Istent, anyjukat, minden bajtól mentse meg,

és segítse majd abban, legyen még ahhoz kellő egészsége,

hogy a hátralévő életét is embermódján élje.

 

Mikor az édesanyák betegek, gyermekeik könnyeznek,

mert akkor döbbennek rá igazán, mit is jelenthet,

gyermeknek lenni, és örülni annak,  hogy van még valaki,

aki értük elszántsággal fog, tovább harcolni.

 

Mikor az édesanyák betegek, elgondolkoznak a gyermekek,

és rájönnek, az anyák is lehetnek majd vesztesek,

mert bármennyire is küzdenek, bármily elszántsággal,

nem mindig bírhatnak el a halál fojtásával.

 

Ezért hát, minden adott napot, és minden adott percet,

amit édesanyátokkal még együtt eltölthettek,

nagyon-nagyon becsüljétek, Ti, drága gyermekek,

mert csak ez az idő maradhat meg, emlékként nektek.

 

Kun Magdolna