Köszönöm neked, Istenem

Idáig csak kértem-kértem, drága Istenem,

s Te, minden kérést megadtál nekem.

Adtál nekem szép családot, kicsi unokákat,

akik az idő múlásával majd felnőttekké válnak.

 

Már csak egy kérésem lenne, drága Istenem,

hogy szeretett családom ne hagyd el sosem.

Legyél mellettük, ha netán könnyes szemeik,

anyjuk halvány arcmását az égben keresik.

 

Ami az életben igazán fontos volt nekem,

azt, Én, már mind-mind megkaptam, drága Istenem,

így már csak megköszönni szeretném azon dolgokat,

amikkel kegyességed által megjutalmaztak.

  

Köszönöm, hogy oly sokszor megmentettél engem,

azoktól a bajoktól melyek kínozták a lelkem,

s melyek elhitették velem, a helyzet nem kedvez nekem,

mert túl nagy az a tét, mivel szembeszegültem.

 

 

Köszönök neked, Istenem, minden apró csodát,

ami megláttatta velem, mily gyönyörű a világ,

és mily gyönyörű a naplemente, a hold, csillagok,

s minden, amit áldott kezed az élethez adott.

 

Ha még méltónak találsz arra, hogy időt adj nekem,

és röpke földi életem tovább élhessem,

Én minden egyes újabb nap megköszönöm azt,

hogy még oltalmat lelhetek szárnyaid alatt.

 

Te mindvégig vigyáztál, hogy azt a sok-sok sorcsapást,

épp szívvel és épp lélekkel vészelhessem át,

és ne gyengüljön sohasem, azon kitartó hitem,

hogy Te, a legutolsó út végén is ott leszel velem.

 

Kun Magdolna