Anyám és apám

 

Anyám, apám meghalt. Egy más világba mentek,

ahol véget vetettek szenvedéseiknek,

és öregségüknek is, melyeknek minden keserve,

elgyengülő szívükre volt reá terhelve.

 

Most könnyedén lépegetnek, nem fáj már a lábuk,

nem hallatszik éjjelente könnyes sóhajtásuk,

és nem vonják maguk köré  azt a láthatatlan fátylat,

ami alatt ott rejtőzött a jól eltitkolt bánat.

 

Már nincsenek gondjaik, sem félbe maradt dolgok,

melyeknek megoldhatósága évekig eltartott,

hiszen ha sikerült is helyrehozni, azokból egy párat,

máris jöttek újabbak, amik megoldásra vártak.

 

Túl nehéz sorsuk volt, de Ők, sosem panaszkodtak.

Békében és csendben élték mindennapjaikat.

Nem vágytak kincsekre, így hát nem is lettek gazdagok,

mert nekik az számított, ami szívükben lakoz.

 

Én hiszem, hogy fenn, meglelték lelkük békéjét,

és többé nem von ráncot arcukra  újabb szenvedés,

ami nyomot hagyna lelkükben és éppúgy fájna ott,

ahol már minden egyes ember egy új létet kapott.

 

Anyám, apám meghalt. Egy más világba mentek,

Egy másik világ lakói, és családjai lettek,

akik vissza-visszavágyódnak, erre a földi életre,

mikor látják, hogy gyermeküknek könnyes a szeme.

 

Legyetek odaát boldogok, és többé sose sírjatok,

azért mert egy másik világ lett a hazátok,

hiszen a szép emlékek összekötnek életre-halálra.

mert azok adnak reményt a viszontlátásra.

 

Kun Magdolna