Mielőtt túl késő lenne

Mielőtt túl késő lenne, látogass haza.

Ajándék vár rád. Anyád mosolya.

S az a nagy-nagy szeretet, mivel oltalmaztak téged,

míg biztonságban nem tudták felnőttkori lépted.

 

Talán most még nem fogod fel, mily fontos lehet,

míg, anyád, úgy lát téged, mint egy kicsiny gyermeket,

akinek szüksége van arra, hogy át-át öleljék,

félelmét csillapítván, vigasztalásképp.

 

Talán most még nem is sejted, hogy édesanyád szíve,

miért lüktet gyorsabban, mikor odaállsz elébe,

és két oldalról megcsókolod szelíd orcáját,

amire rávésett az idő, néhány barázdát.

 

Ilyenkor, édesanyád, érzi azt, hogy nem volt hiába,

lemondani mindarról, miben álmait látta,

lemondani mindazért, hogy neked teljesülhessen,

mindaz, ami számára volt elérhetetlen.

 

Menj hát haza, menj, addig, amíg várnak,

amíg szüleid ajtót nyitnak az idő múlásának.

mert ha bezárul ajtajuk, nekik már nem számít az idő,

csak neked fáj, mert rájössz, menni, túl késő.

 

Amikor már nem vár haza a jó szülői ház,

megtanulod megbecsülni az idő múlását,

mert akkor érted igazán meg, hogy mit is jelentett,

míg éltek, akik örvendeztek érkezésednek.

 

Kun Magdolna