Mezítláb szaladtunk a tarlón, mi boldog gyermekek.
Nem számított, hogy talpunk szúrástól szenvedett,
hiszen mi elszántak voltunk, és főleg edzettek,
mert naponta bejártuk és a termést hozó földeket.
Sosem voltunk fáradtak, mindig vitt a lábunk.
Felfedezni valót egésznap találtunk,
hiszen a világot szépnek láttuk, az embereket jónak,
akik segítettek mikor egymásra szorultak,
Boldog világ volt az. Néha még meg is siratom,
mert akkor csak mosolyt láttunk a gyermekarcokon.
Mosolyt és derűt, ami épp elég volt ahhoz,
hogy mindennap átéljünk egy újabbik kalandot.
Határtalan szabadságban éltünk mindennap,
hisz nekünk nem fékezte senki meg szabadságunkat.
és nekünk soha sem szabott meg senki időbeosztást,
így addig voltunk odakinn, míg az est leszállt.
Boldog gyermekkor és egy boldog szép világ,
ennyi az Én, dicső múltam, az élet ennyit hagyott rám,
és azt a tudatot, hogy ha bármikor is elkeseredek,
abba régi, boldog, szép világban vigaszt nyerhetek.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.