Gyere, ülj ide, mellém

 

Gyere, ülj ide, mellém, és mondjunk el mindent,

ami kimondásra vár még, a szívben, idebent,

mert Te is, látod, mily gyorsan telnek el a napok,

s az-az az élet is, mit, Isten, nékünk adott.

 

Nézzünk egymás szemébe és köszönjük meg azt,

hogy kitartással bírtunk az évhosszak alatt,

akkor is, ha voltak napok, mik megbántással jártak,

és szükségét vették a megbocsáttatásnak.

 

Akadt olyan nap is, mikor a harag győzött bennünk,

és néhány röpke félórára ellenségek lettünk,

akiknek büszkeségét csorbította az a valós tény,

hogy vesztésre álltak a megértés terén.

 

Mi már összeszokott pár vagyunk, kik ismerik egymást,

és megosztják egymással lelkük bánatát,

hiszen ki érthetné jobban meg, ha fáj bent valami,

mint az, kiben kérés nélkül meg lehet bízni.

 

Gyere, ülj le, ide, mellém, hadd simítsam meg,

munkától meggyötört ráncos kezedet,

és elmondjam néked, vagy inkább megköszönjem azt,

hogy még ennyi év után is, az Én, társam vagy.

  

Kun Magdolna