Keresem a virágaim, Mama,
keresem régi kertemet,
azt a kertet mit édenné tett
gyönge két kezed.
Keresem a fű illatát
a madárcsicsergést,
azokat a szép estéket,
mit hangod átzenélt.
Keresem rég elvesztett
boldogságomat,
szemed tiszta kékjében
a napsugarakat.
Keresem a tekinteted,
édes szavadat,
mindent-mindent keresek,
miben önmagad adtad.
De látod, hideg földport
markol két kezem,
mely szélborzolt sírod már
csak könnyeket terem.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.