Mi is fészket rakunk, mint a madarak,
hogy biztonságban tudjuk mind-mindazokat,
kik fontosak nekünk, kik hozzánk tartoznak,
kik kísérői lettek életutunknak.
Ezek a fészkek lesznek nékünk azon otthonunk,
ahol védelemre lel majd a családunk,
olyan erős védelemre, mely mindig reményt ad,
arra, hogy itt mindenki megértést kaphat.
Ez a fészek csak addig lehet boldog otthonunk,
míg egymáshoz mi is úgy viszonyulunk,
hogy sose legyen kétség szíveinkben arra,
hogy volt ki ezt a fészket szálára bontotta.
Hiszen, ha megsérül a fészek, minden oda lesz,
már nem érezzük többé az otthon meleget,
mert hogy is érezhetnénk, ha lesz, akinek szíve,
ezt melengető fészket már másikra cserélte.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.