Hatvannyolc

Sok tél elmúlt már, sok tavasz és nyár,

de bennem az élet még mindig muzsikál,

úgy muzsikál, hogy kicsordul a könnyem,

mert egyre kevesebben vannak körülöttem.

 

Hatvannyolc év elrepült, gyorsan elszaladt,

de nem volt könnyű túlélni a nehéz napokat,

hiszen bármilyen erős volt bennem élő hitem,

nem ért volna semmit, ha Isten nincsen velem.

 

Így hát megköszönöm néki, hogy gondja volt reám,

és segített átlépni azon életút porán,

mely lábam elé tornyosult, falként állt elém,

összetörvén mindazt, ami bennem él.

 

Én sok évet megéltem így büszkén mondhatom,

virulni fog pár szál virág porsír hantomon,

mert mindig lesz majd olyan, aki néha-néha nap,

pár útszéli vadvirágot sírhalmomra rak.

 

Kun Magdolna