Így időskor táján egyre jobban értem,
miért csillant könnycsepp anyám két szemében,
s miért vált oly szomorúvá szép tekintete,
mikor eljött az elköszönés búcsúideje.
Anyám tudta, hogy a sors elválaszt majd minket,
hisz az idővel szemben Ő sem marad nyertes,
így hát minden egyes elköszönés tudatta azt véle,
hogy egy napon eljön a búcsúzásnak vége.
Így is történt minden, ahogy édesanyám hitte,
mert eljött a végső nap, a búcsúzásnak perce,
azon búcsúzásé melyben nincs több viszontlátás,
sem könnyes elköszönés, csak az örök hiányfájás.
Kun Magdolna

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.