Mindennap elhangzik pár halk imafohász,
és mindennap égig száll pár szívből jövő sóhaj,
melyben benne a féltés, s az a határtalan szeretet,
mit oly nehéz elmondani pár hálálkodó szóval.
Mindennap imádkozunk, mindennap fohászkodunk,
hisz oly törékeny, sebezhető röpke életünk,
mint az a szélborzolt pihetoll mi eltűnik a légben,
és nyomára többé már sohasem lelünk.
Imákba rejtjük mindazt, mit szívünk suttog nékünk,
ami lelkünkből fakad, s amit akkor érezünk,
mikor azokra gondolunk, kik e nagy földkerekségen,
többet jelentenek, mint az életünk.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.