Volt egy kedves otthon, gyermekkorom háza,
ahol az érzések kapuja sosem volt bezárva,
mert mind nyitottak voltunk a jóságra, a szépre,
s mindarra mi megtanított az igaz emberségre.
Megtanultuk, hogy érzés nélkül élni nem lehet,
hiszen mit sem ér a szív, ha fagyos, jégderes,
ha nem olvasztja fel azon könnyek melegsége,
mely olykor-olykor megcsillan az emberek szemébe.
Egyre többször előfordul, hogy a múltba révedek,
hogy tisztán lássam magam előtt a régi képeket,
s mind-mind azon szeretteim kiknek érző szíve, lelke,
jóravaló emberségük énbelém nevelte.
Kiknek szíveibe nevelték az igaz emberséget,
azok sosem feledik el az otthon melegséget,
mert a múlt újra láttatja majd azokat a régi képeket,
melyekben értékkel bír ma is az otthon és a szeretet.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.