Imakönyv

Egy elkoptatott imakönyv, egy halványuló gyertya,

múltam kedves emlékeit gyakran visszahozza.

Ilyenkor könnyes lesz szemem, mert rágondolok arra,

ki ezt a kopott imakönyvet sokszor átlapozta.

Ez a kopott imakönyv már régen enyém lett,

így már én hullatok lapjaira bánat könnyeket,

mert tudom, egy napon majd meg kell válnom tőle,

s akkor nem lesz senki olyan, ki erőt mer belőle.

Ez a régi imakönyv az én nagyra becsült kincsem,

így féltve őrizem, hogy baja ne eshessen,

hiszen minden egyes lapja szélén ott van az a nyom,

amiben nagymamám kedves arcát újfent láthatom.

Ez a könyv vigasz nekem, mely erőt ad, ha érzem,

hogy túl nehéz az a súly mit hordanom kell nékem,

hiszen eme imakönyvnek minden meggyűrt lapja

a Jóisten nyugtatgató szavait hallatja.

Kun Magdolna

Kép:Zsólyominé Kiss Mária